ÜGYINTÉZÉS ÁZSIÁBAN

Több hónapnyi harkályozás kellett hozzá, hogy előrukkoljak egy tűpontos képlettel, mely segítséget nyújt mindenféle ügyintézésre a világ elbaszott fertályain. Ezt megpróbálom a lehető legtárgyilagosabban, az elfogultságot mellőzve leírni ide.

Tegyük fel, hogy egy levelet szeretnénk feladni postán. De ez persze lehet vízumhosszabbítás, buszállomás megkeresése vagy igazán olcsó MDMA felkajtatása.

Legyen mondjunk velünk egy lány útitárs, hívjuk romantikusan X-nek.

Az adott napon tehát fejünkbe vesszük, hogy feladjuk azt a levelet a postán. Beballagunk a kisváros főterére, ahol természetesen nem találjuk ott a postát, ahová az útikönyv irányít. Egy normális országban ilyenkor megnézhetjük a google mapst, esetleg megkérdünk valakit, aki készségesen a sarkon levő épület felé irányít.

A két lehetőség közül az egyik nevetséges, marad tehát a kérdezősködés.

Járókelőt meg sem próbálunk, csak röhigcsélés lenne, ezért odamegyünk az első nyitott bolthoz, és szerencsét próbálunk az eladónál.

- Selamat pagi, do you know where the post office is?

- Apakah anda ingin kelapa?

- Poszt ofisz? Mail, stamp, poszt kárd?

- He?

- Poszt ofisz...

- Ááá, ofisz posz?

- Hhhhhhhh... Já!

Inti, hogy kövessük, otthagy csapot papot, a félig olvadt jégkrémeket, traktorgumikat, szárított ráját és halmokban álló kókuszdiót, és mezítlábasan átszalad velünk az utca másik oldalára. Követjük, hamarosan egy hevenyészett étteremben találjuk magunkat. Az utca felé nyitott front, nincsenek falak, kis műanyag székek, a fajanszon meztelen kisgyerek kúszik, az egyik sarokban félig szétszerelt cséplőgép, legyek zümmögnek a csendben száradó ételek felett.

- Mr. Lim, Mr. Lim - mutogatja a boltosunk a sarokban alvó szakit, miután átvágtunk a pulton, és már a hátsó raktárban kialakított, hevenyészett hálószobába kerültünk.

Mr. Lim feltápászkodik, riadtan néz, majd gyorsan megbeszéli a boltossal a dolgot, és odajön:

- Jesz, ofisz posztal?

- Jesz!

- Come!

Bizakodva követjük. Kimegy az utcára, felül egy robogóra, majd vár. Néhány perc után megértjük, hogy fel kellene ülnünk mögé.

Egy hely van, rövid tanakodás következik X-el. Nem túl jó ötlet szétválni, de ha mégis, akkor inkább ő maradjon. Hümmögünk, majd elhatározzuk, hogy megyek én, viszem a levelet, találkozunk ugyanitt fél óra múlva.

Felülök a robogóra, Mr. Lim nekilódul, tizenöt percig kacskaringózunk, egyre távolodva a civilizációtól. Néhány életveszélyes manőver után rizsföldeken robogunk, az út szélén szemetet égetnek, kakasok futkároznak, recsegő hangszórókból énekel a müezzin.

Egy mellékútra letérve végre megérkezünk egy családi étteremmel kombinált autószerelő műhelyhez. Mr. Lim leállítja a robogót, és a bejárat felé mutat.

Lekászálódok, majd belépek a feketén csillogó helységbe. A gyékényen négy kislány játszik, egy nagy fémládán kék Pirlo-mezben egy kövér faszi lustálkodik, hétfő délelőtt nevében.

A kislányok már most a markukba kuncognak, majd amikor megszólalok, az első szónál hangosan szemberöhögnek.

- Ööö, ofisz poszt? – kérdem, de érzem, hogy baj van, és már körvonalazódik a helyzet a fejemben.

- He? – kérdi a kövér szaki, mialatt mögöttem felröfög a robogó.

Hátrapillantok, Mr. Lim vidáman dudál kettőt, majd elviharzik, nagy porfelhőt hagyva maga után.

- Ofisz posztál? – kérdem most már vigyorogva, egyre világosabb a szituáció.

- Ah, jájá, Padang - így a faszi, utalva egy 90 kilométerre levő nagyvárosra.

- Berapa? - kérdem, fenntartva a bizniszelés látszatát, holott már tudom a választ.

- 700 000 rúpia (40 euró).

- Oké, akkor back to Mr. Lim - intek a porfelhő irányába.

- He?

- Mr. Lim. Warung!

- He?

Bemondom a kisváros nevét, ahol X várakozik.

- 50 000 rúpia!

Elismerően bólintok, gyönyörűen felépített séma, le a kalappal. A kövér faszi odaint a semmiből egy huszonéves suhancot, az beültet egy vadonatúj terepjáróba, precízen beállítja a légkondit 13 fokra. Az összes ujján négy centis köröm és óriási pecsétgyűrűk.

Pillanatok alatt visszakerülünk a kisváros főterére.

Mindenki rendkívül elégedett: a kövér faszinak megvolt a fuvar, Mr. Lim csinált egy jó pontot a helyi maffiánál, a boltos jó szívvel segített, én meg nem szakadtam le végérvényesen X-től egy szumátrai koszfészekben.